fejléc

 

TERMECZKY JENŐ CM

lazarista atya

1922 - 2021

 

1922. január 30-án született Dőrben. Az általános iskola után Pápán kezdte meg gimnáziumi tanulmányait, majd Budapesten a lazaristák apostoli iskolájába felvételizett. Érettségi után rendi képzése és teológiai tanulmányai következtek, majd az örökfogadalom letétele után 1947-ben pappá szentelték. Fiatal papként Csepel-Királyerdőre kapott küldetést, ahol az általános lelkipásztori teendők mellett iskolában hittant tanított. Ekkor kezdődött el az iskolák és más intézmények államosítása, valamint a szerzetesrendek feloszlatása. Jenő atyának is menni kellett, el kellett hagynia közösségét és szolgálatát.

Rendjének beszüntetése után nem kerülhetett azon szerzetespapok közé, akiket az egyházmegyék átvettek, így szállás és munka nélkül utcára került, saját magának kellett gondoskodnia sorsáról. Gyári munkásként helyezkedett el, papságát nyilvánosan nem gyakorolhatta. Sok megpróbáltatás után 1968-ban, kalandos úton Ausztriába disszidáld. Itt élte le életének második részét. Bécsben telepedett le, ahol – eleinte egy idős magyar rendtárs megsegítésére – szintén gyári munkát vállalt. Legfőbb elöljárója, a Generális Atya engedélyével folytathatta munkás életét, külön lakásban élt, közben pedig kisegítetett a bécsi lazaristák plébániáján: rendszeresen misézett és gyóntatott. Az osztrák rendtársak elmondása szerint a hívek szerették őt, sokan gyóntak nála.

Bécsi évei alatt számos rendtársnak, nővérnek és ismerősnek segített vendéglátással, különféle ügyek intézésével. Nyugdíjazása után Bécsben maradt, de amint a rendszerváltás után lehetőség nyílt a szabad utazásra, rendszeresen hazalátogatott. Soha nem érkezett üres kézzel, nagyvonalúságát mai napig emlegetik. Mi ekkor ismertük meg őt, a kilencvenes és kétezres évek környékén. Mindig csodáltuk idős kora ellenére tanúsított mozgékonyságát, tettrekészségét, realitásérzékét, ugyanakkor érdeklődve hallgattuk történeteit, a régi időkről szóló elbeszéléseit, szerettük közvetlenségét, őszinteségét, egyenességét, de mindenekfelett csodáltuk a papságához és rendjéhez való hűségét. Azt a hűséget, amelyet minden viszontagság és kemény megpróbáltatás ellenére megtartott.

Idős korának utolsó éveiben, amikor már nem tudott magáról önállóan gondoskodni, először egy bécsi idősotthonba került, majd Magyarországra, Nagykátára költözött. Itt rokonai gondoskodtak róla, odafigyeléssel, sok türelemmel, életének utolsó pillanatáig.

 

 

Halála előtt még találkozhattunk vele. Tiszta elmével felvette a betegek kenetét, részesült a szentségekben, és együtt imádkoztunk. Így láttuk őt utoljára, abban a reményben, hogy 100. születésnapját talán még megünnepelhetjük, de erre sajnos már nem kerülhet sor. Jenő atyánk szeptember 28-án, rendalapítónk, Páli Szt. Vince ünnepe utáni napon elhunyt. Életének 99, papságának 74. évében az örökkévalóságba költözött.

Temetésére 2021. október 15-én a Farkasréti temetőben került sor.    

 

Kedves rendtársunk, Jenő atya! Pál apostolhoz hasonlóan a jó harcot te is megharcoltad, a pályát végigfutottad, a hitet megtartottad. Kérjük az Urat, adja át neked a győzelmi koszorút örök országában, és miután Krisztus társa voltál a szenvedésben és a halálban, úgy legyél feltámadásának és dicsőségének is részese a mennyben!