fejléc

 A Misszióstársaság Lazaristák születésének rövid története

 A Misszióstársaság Lazaristák pápai jogú apostoli élet társasága. Bár a pápai bulla, amely hivatalosan elismerte a rendet, csak 1633-ban érkezett meg, Szent Vince, a rend alapítója 1617. január 25-ét tartotta a Misszióstársaság születésnapjának.

Az 1617-es dátum egy konkrét eset miatt vált fontossá Szent Vince és a Misszióstársaság életében. A De Gondi grófi család házi tanítójaként és káplánjaként, a család birtokán fekvő, Párizshoz közeli Gannes falucskába hívták egy beteg emberez. Vince bátorítására a földműves elvégezte az életgyónást, majd örömmel számolt be De Gondi grófnénak, hogy ez mennyire szükséges volt, hogy lelke megmeneküljön. A földművest mindenki jó embernek tartotta. “Mi lehet a többi ember lelkében?” – fogalma-zódott meg a kérdés a grófnéban. Ezért arra kérte Vincét, hogy a falvakban beszéljen a gyónás fontosságáról és az életgyónásról. Az akkori emberek még az évenkénti húsvéti gyónást is vonakodva végezték el, mert plébánosukra inkább uralkodóként és nem lelkipásztorként tekintettek.

1617. január 25-én egy másik faluban, Folleville-ben, Vince az életgyónásról prédikált, és meglepetésére szentmise után mindenki elvégezte az életgyónását. Innen indult útjára a Misszióstársaság, melynek tagjai először csak a falvakban tartottak népmissziókat, majd távoli országokban is hirdették az evangéliumot. A Társaság jelmondatául Páli Szent Vince Lukács 4. fejezetének 18. versét tanította.

A Szeretetegyesületek születésének rövid története

1617-ben a Misszióstársaság Lazaristák mellett Szent Vince megszervezi az első Szeretetegyesületet is, ugyancsak egy konkrét eset hatására. Vince 1617 nagyböjtjén érkezett plébánosként a Lion mellett található Chatillon les Dombes városkába (ma Chatillon sur Chalaronne). A pár hónappal korábbi történések egészen új szemléletet alakítottak ki Vincében a lelkipásztorkodással kapcsolatban. Szigorú napirend, imádságos élet és a lelkekre való odafigyelés jellemezték ekkor papi életét.

1617. augusztus 20-án a vasárnapi szentmise előtt felhívták Vince figyelmét, hogy a település szélén lakik egy szegény család, ahol most mindenki beteg, és nagy bajban vannak. A vasárnapi evangélium ez volt: “Nem szolgálhattok az Istennek is, a Mammonnak is. … Ezért ti elsősorban az Isten országát és annak igazságát keressétek…” (Mt 6, 24-33) Vince félretette a prédikációt, amivel készült. Világos lett számára, hogy Istent szolgálni egyet jelent a felebarát szolgálatával. Ha Chatillon lakói Isten országát keresik, nem kell messzire menniük, néhány száz méterre van tőlük: egy beteg család tagjai, akiken ők is segíthetnek.

Az emberek felfigyeltek az érthető, konkrét tanításra és az életközeli példára. Szentmise után volt egy megbeszélés, hogy hogyan segíhetnének a bajbajutott családon. A vecsernye után Vince elindult, hogy meglátogassa a családot, és meglepetésére sok emberrel találkozott, akik már hazafele tartottak a “beteglátogatásból”. Reggeli beszédének hatására sokan elindultak, és a bajbajutott család segítségére siettek.

Ekkor születik meg Vincében a szervezett karitatív tevékenység gondolata, és három nappal később megfogalmazza egy, a szegényeket segítő szervezet alapszabályának irányelveit. Ez a szervezet a “Szeretetegyesület” néven terjedt el az egész világon, és mai napig is a Vincés Család egyik legaktívabb ága.