Az ünnepi szentmise ugyanakkor egy negyedik szempontból is különlegesnek bizonyult: a szónoka és főcelebránsa, Barta Szabolcs Nagyváradon született, a családja mindig is a Katalin-telepi plébániához tartozott. Ebben a templomban keresztelték meg, itt volt elsőáldozó és lett megbérmálva, évekkel később pedig 2005-ben szintén e helyen szentelte pappá Tempfli József akkori megyéspüspök.
A felsoroltak miatt tehát tulajdonképpen hazalátogató lazarista tartományfőnök arra a gondolatra építette prédikációját, miszerint csak a hit nélküli emberek gondolhatják azt, hogy az életnek nincs értelme. Minden hiábavaló, mert úgyis csak küzdelem és gürcölés az egész, mely nem vezet semmiféle eredményhez. Velük ellentétben viszont, akik hisznek Istenben, tudják: az örök élet felé haladunk, ahol Isten vár bennünket. Ez pedig reményt és erőt ad nekünk ahhoz, hogy ne úgy tekintsünk létünkre, mint egy megpróbáltatásokkal és szenvedésekkel teli, akadályokkal terhelt nyüglődésre. Ez motiválta a lazarista rendalapító, Páli Szent Vince tetteit, különféle megnyilvánulásait is. Tisztában volt azzal: Isten maga a szeretet, az irgalom és az élet. Az embert a saját hasonlatosságára teremtette, nekünk pedig minden feszültség, baj és nyomorúság közepette is feladatunk, hogy ezt az istenképűséget felszínre hozzuk, megőrizzük és éberen tartsuk az irgalmasság testi-lelki cselekedeteivel, visszaadva mindenki méltóságát.
Arról is beszélt a tartományi elöljáró: 2025-ben 400 éve lesz annak, hogy Páli Szent Vince megalapította a Misszióstársaságot, a lazaristák rendjét – Rómában már hivatalosan megnyitották az Öltsétek magatokra Jézus Krisztus lelkületét jelmondatú jubileumi évet. Az ünnepségsorozat jövőre fog kiteljesedni, és mindenkinek szól, aki úgy gondolja, hogy úgy szeretne élni, ahogyan Krisztus.
A szentmise keretében az oltár előtt letérdelve úgynevezett „jó elhatározás” ígéretet (Bonum Propositum) tett a Rómában noviciátusát befejező, szintén váradi születésű, a Szent László Római Katolikus Líceumban érettségizett Gáll Dávid papnövendék. Barta Szabolcs elmagyarázta: a lazaristáknál az a szokás, hogy aki befejezi a belső szemináriumot, kifejezi azon szándékát, hogy eleget téve Isten meghívásának, tisztaságot, szegénységet és engedelmességet vállal azért, hogy teljesítse küldetését a lazarista közösségben és a nagyvilágban. Jogilag ez nem kötelezi semmire, mert a lazaristák nem tesznek ideiglenes fogadalmat, csupán örök fogadalom létezik náluk.
A liturgia végén az ünneplőket Vass Csaba szerzetes, plébános is köszöntötte. Zenei szolgálatot végzett a vincés ifjúság és alkalomhoz illő műsort mutattak be a Szent Angéla Gyermekotthon lakói, akiket Gyarmati Noémi hitoktató készített fel.
Kép és szöveg: Ciucur Losonczi Antonius
Forrás: erdon.ro, nagyváradi vincés ifjúság